Kétarcú tünemény a Vértes, nincsenek benne igazán magas csúcsok, ráadásul az útvonalon meglepően sok az aszfalt, így elsőre kifejezetten haladósnak tűnik – aztán valahogy mégsem az. Szépen összegyűlik a szint és a látnivaló is, nagyobb település érintése nélkül. Éppen ezért, a hegység belső területein lévő összefüggő erdőségek a zavarást nehezen tűrő fajoknak is menedéket nyújtanak.