Balassagyarmat – Diósjenő

A Balassagyarmat központjában található Kerékpármúzeumot nyugodtan nevezhették volna csodák palotájának is, hiszen az ott bemutatott szerkezetek minden darabja gyöngy és arany. Ezért is rajtol innen a szakasz, és nem a kissé poros vasútállomásról. A várost elhagyva minden nyírjessé változik, a táj és a látnivalók is. A Nyírjesi-tavak mentén kényelmes pihenők, horgászok, kirándulók és nyírfák váltják egymást, a vadasparkban gyerekzsivaj ijesztgeti a vadakat.

Kincsempuszta után nincs más hátra, mint az aszfalt útról jobbra letérni és a homokkal megküzdeni. Ezen a szakaszon előfordulhatnak trükkös részek, néhol egészen laza is lehet a talaj, Kincsem lába biztos jobban kedvelné, mint a kerékpárgumik. De semmi vész, ahol nehéz, ott is csak röviden az.

Röviddel a vasúti sínek keresztezése után következik Ipolyszög, ami nem éppen világváros, sokkal inkább egy kijózanító látlelet. Viszont amilyen meglepően kezdődik, a település olyan hamar véget is ér, és az útvonal belép a Duna-Ipoly Nemzeti Park összetéveszthetetlen legelőire. Dejtárnál érdemes is kitérőt tenni a Páskom legelő tanösvényen a madármegfigyelő kilátóhoz, ezután pedig következhet az Andi Presszó és a pecsételés. Andinál egyébként nem csak italok, hanem snackek is kaphatók széles választékban, kényelmesek a fotelek, kedves a kiszolgálás.

A főúton tovább haladva következik Patak, Horpács és Nagyoroszi, ahol a vasútállomás a kertjébe bepillantva, az ott elhelyezett, régi állomásfeliratból sejthetjük, hogy egykor szebb napokat is látott ez a vidék. Innen röviden a 2-es úton kell haladnunk Észak felé, majd az első lehetőségnél balra fordulni. Körülbelül 4 kilométeren keresztül elég rossz minőségű aszfalt úton haladunk, míg el nem érünk egy sorompóig és a Börzsöny lábáig.

Innentől a túra egy jobb minőségű, forgalom elől elzárt erdészeti úton halad. Ahogy felérünk a pénzásási elágazáshoz, tábla is segít a tájékozódásban, merre van a turistaház. Élesen balra kell fordulni, ha kis kitérővel el akarunk jutni a pihenőhöz, ha nem, akkor ereszkedés következik az aszfalt úton. Kis kacskaringózás után egy kanyarban tábla mutatja a letérőt Drégely várához. Megéri leküzdeni azt a körülbelül 30 lépcsőfokot és úgy 70 méter szintemelkedést, ami ahhoz kell, hogy a várat elérjük, mert pazar kilátás nyílik fentről.

Az útvonal ezután a Nagy-völgyön halad végig, az aszfalt egy ponton murvás, köves útra vált, nem csak ezért éri meg kicsit lassabban haladni, hanem a látvány miatt is. Egymást érik a források, pihenők és bivakhelyek, mindegyiket mutatja tábla is, és a Mária út sem véletlen halad erre, van az út mentén több, szépen karbantartott kegyhely is. Bernecebarátin két kastély van, az idősebb Huszár-kastély egy barokk stílusban épült, jobb sorsa érdemes épület, amit mindössze 100 méteres kitérővel meg lehet nézni és siratni.

Közepesen meglepő, hogy Kemencén egy méretes kemence mellett halad el az út, majd a templom után balra fordul, és keresztezi a patakot. A pecsételőhely a kisvasút végállomásánál van, a múzeum-pénztárban egyszerű büfé üzemel, illetve egy télen igen nagy jelentőséggel bíró vaskályha. A falu helyes kis strandját elhagyva egy hosszú, de barátságos mászás következik a Závoz-nyeregig. Itt is egymást érik a források, kutak, szépen csörgedezik a patak az utunk mellett és jó állapotú pihenőkben tudunk szusszanni. A Závoztól meredek ereszkedés következik közepes minőségű aszfalton, érdemes figyelni. A szakasz utolsó pihenője a Diósjenői Szabadidőparknál van, közvetlenül a település határában. Kiváló bázis lehet egy éjszakára ez a minden jóval felszerelt kirándulóközpont. Ezután nincs más hátra, mint begurulni a településre, a Diósjenői Kiállítótérnél található pecsételőhely után esetleg még egy megálló jöhet szóba: a patinás Dió vendéglő és a teraszán kávézó törzsközönsége.