A Budai hegyektől a Pilisen keresztül Dorogig vezető út az egyik legváltozatosabb szakasza a túrának. Bár Budapestről indul, hamar nyugalmas erdőbe ér, és számos érdekes és szemet gyönyörködtető látnivalót fűz fel egyetlen útvonalra. Barlangtól fennsíkig, fenyvestől kápolnáig, kolostor romtól pincesorig hullámzik és kanyarog, ráadásul nagyobb részt terepen.
A pecsételőpontokat útközben is nyomon követheted a Horizont alkalmazásban. Amikor elérsz egy ponthoz, fotózd le az alkalmazásban és gyűjtsd a pecséteket!
Rotter Lajos Turistaház
Hotel Oktogon
Bazilika alatt Panzió
Hotel Adalbert – Szent Tamás ház
Decsi Vendégház
Mediterraneo Luxury Room
eHotel Panzió Esztergom
Márta Panzió
A Széll Kálmán térről indulva a Szilágyi Erzsébet fasor mentén a kerékpárúton haladunk. Az Ördög-árkot követve a Páfrány utcánál hagyjuk el az aszfaltot és erdei murvás úton tekerünk Hűvösvölgyig. A turista utakkal együtt haladunk Máriaremetén át, majd a Zsíroshegyi útról jobbra a Gémes utca, majd a Csatlós utca felől érkezünk a Remete-szurdokhoz. A tanösvény bejáratának a közepén nagy szikla áll, de az csak az autókat akadályozza meg a behajtásban, minket nem. A jó esetben csörgedező, nyáron néha kiszáradó patak partján haladunk, amíg a Remete-barlangot tábla nem jelzi a jobb oldalon. Érdemes pár percre letámasztani a bringát és felmászni a barlanghoz, a bejáratot könnyű megtalálni, bentről visszatekintve pedig gyönyörű a beszűrődő fény.
Az utunkat folytatva kiérünk a szurdokból és jobbra fordulunk. A Bodzaliget pihenőparknál jöttünkre még az ivókút is zenél. A liget után ismét jobbra fordulva a Patak sétányon visz az út, amin érdemes a keresztutcák névtábláit olvasgatni – Amúr, Harcsa, Sas, Bagoly, előfordul itt mindenféle állat. A sétány végén balra kanyarodunk és a Nagykovácsi úttal párhuzamos kerékpárúton Nagykovácsiba érünk.
A pecsételőpontot a Tisza István téren, a Stübli Vendéglőnél találjuk. A tér után jobbra fordulunk és a Kossuth Lajos utcáról egyszer csak egy murvás útra érünk. Ezen elég hosszan megyünk egyenesen, egyre mélyebbre bújva az erdőben, miközben folyamatosan emelkedünk. Az út, ami jól karbantartott erdei murvás út, végül kanyarogni és lejteni kezd. Csak akkor szokott rázósabb lenni, amikor felfrissítik. Mikor egy ideje már újra emelkedik, kiérünk egy tisztásra, és szemben meglátunk egy kerítést. Az utunk jobbra vinne az erdőbe, de érdemes egy pillanatra itt a kanyarban megállni, és balra visszatekinteni a Budai-hegység észak-nyugati őrszemére, a Meszes-hegy kopár fennsíkjára és keresztjére.
A Zajnát-tetőt megkerülve az Ezüst-rétre érünk, de rögtön balra fordulunk – ezt amilyen könnyű eltéveszteni, olyan nehéz kitekerni. Fentről azonban gyönyörű kilátás nyílik a Pilisre, van idő szusszanni. A meredek földúton óvatosan leereszkedünk és hamarosan becsatlakozunk a kék túraútvonalba. Ahogy elérünk egy aszfaltozott útig, azon jobbra fordulunk a régi lőtér felé. Ne akadjunk fent a behajtani tilos táblákon, a terület kifejezetten kerékpározásra kijelölt erdészeti magánút. Furcsa és talán kicsit ijesztő, romos épületek mellett haladunk el, majd egy sorompó után beérünk Pilisszentivánra.
A templom-hegyi kaptatót megmászva legurulunk a Bécsi útig, a benzinkút mellett haladunk a kerékpárúton, így védett útvonalon, az autóktól biztonságban kelünk át a vasúti sínek alatt. A vasútállomásnál pecsételünk, majd a forgalmas Fő utcát, amint lehet, balra elhagyjuk, majd alacsonyabb forgalmú utcákon haladunk, míg el nem érünk az erdő alá. A Dugonics utcáról fordulunk jobbra, majd gyönyörű fenyők között meredeken mászunk egy murvás úton fölfelé. Izgalmas, élvezetes, jó minőségű erdei úton érünk el Pilisszántóig.
A Felszabadulás utcáról a Kossuth Lajos utcát elérve balra fordulunk. Itt ha kell, igyunk, együnk, lélegezzünk, mert komoly mászás következik. Nagyjából amíg a szem ellát, addig kell föltekernünk. Amikor jobbra kanyarodna az aszfaltút, akkor térünk le róla balra, és tovább folytatjuk a mászást, de már nincs sok belőle. Körülbelül a Mészégetők kútjáig emelkedünk. Ha szeretnénk kitérőt tenni a Boldogasszony kápolnához (ami igencsak ajánlott), akkor ne itt a kútnál menjünk fel, ne is a Csillagösvény szobroknál, hanem még eggyel tovább, a Pilis keresztjéhez vezető úton. Azt az erősebbek ki is tudják tekerni, a többit csak a nagyon elhivatottak.
A kápolna, a kereszt és a Jézus-szobor – hogy frappánsan fogalmazzunk – önmagában megérne egy misét, a Pilisre nyíló kilátással és a lábunknál tátongó bányával pedig végképp lélegzetelállító látványt nyújt. Ha ezen az útvonalon valami megéri az extra energiát, ez a kitérő biztosan az.
Visszatérve az utunkra egy látványos mészkőbánya mellett haladunk el, és a napnak még mindig nincs vége. Fokozottan védett természeti területen haladunk Klastrompuszta felé, balra pedig már kilátunk a Dunára és a Gerecsére. Ahogy beérünk a településre lassítsunk, mert rögtön a határában találunk egy kolostorromot, amit érdemes megnézni. Ha nagy a lendület, a Tölgyfa büfénél lévő pecsételőpontot is könnyű elhagyni.
Figyeljünk, mert az aszfaltban óriási lyukak tátonganak! A pincesor mellett gurulunk be Kesztölcre, majd a jelzéseket követve érünk el a forgalmas 117-es útig, amit a kitaposott út és nyilak is jelölnek, hogy hogyan tudjuk a legbiztonságosabban keresztezni. Meglepő, de az út túloldalán egy igen puha, homokos csapáson haladunk tovább. Dorog szélén, az első tanyáknál balra fordulunk, és kis hídon keresztezzük a Kenyérmezői patakot, majd pár perc múlva elérjük a szakasz végpontját, a vasútállomáson lévő pecsételő helyet.
