Dorog-Dunaalmás

Dorog vasútállomását elhagyva, ha van kedvünk, tehetünk egy kis kitérőt a Palatinus tó felé, amit hazánk egyik legtisztább vizű tavának tartanak. Sőt, ha a biciklis ruhát búvárfelszerelésre cseréljük, még a vízalatti búvármúzeumot is megnézhetjük. Ha viszont maradnánk inkább kétkeréken, akkor a városból kiérve Tát felé vesszük az irányt, majd a vasúti síneket a Székely Mihály úton keresztezve murvás útszakaszra érünk. Ez elvisz Tokodig, ahonnan a Hársfa utcáról egyenesen letérve földúton megyünk tovább. Hangulatos kis szőlőskertek és hétvégi házikók között haladunk, egy darabig a Mária-úttal együtt.

Mogyorósbányára a főúttal érünk be, amin a kerékpáros felfestés elvezet minket a Községházánál lévő főtérig, itt szintén kerékpáros jelzések mutatják Péliföldszentkereszt irányát. A gyalogos turista jelzésekkel együtt, 15%-os emelkedőn kaptatunk fel a hegyre, ahonnan egyszer csak az erdőből kiérve csodálatos panoráma nyílik. Kiváló minőségű bicikliúton ereszkedve gurulunk le a gyér forgalmú 1124-es országútra, ahol jobbra fordulunk és rövidesen beérünk Péliföldszentkeresztre. A pecsételőpont a tóval szemben lévő Gerecse Natúrparknál van.

Tehetünk egy kis kitérőt a Szalézi Rendházhoz, aminek a háta mögött egy eldugott kis büfé is üzemel. Az Ifjúsági Háznál tudunk visszatérni az útvonalra. Megéri még ezen a településen vizet venni magunkhoz, mert ha nincs szerencsénk a pusztamaróti pecsételő pontnál, akkor erre Dunaszentmiklósig nem lesz lehetőségünk. Bajótot a 1125-ös úton hagyjuk el, majd körülbelül 3,5 kilométer múlva jobbra letérünk a murvás Pusztamaróti útra. A Sólyomszem büfé az ifjúsági tábor tövében van, állandó nyitvatartása viszont nincs. Amennyiben a pecsételésen kívül másra is vágyunk, érdemes a csengővel vagy kiabálással próbálkozni, hátha előkerül a tulajdonos. Vizet is tőle kérhetünk, kis mennyiségben.

A mohácsi csatát követő pusztító török leszámolásnak emléket állító, különlegesen szép emlékhellyel szemben, vagy attól egy kicsit távolabb, a tábor irányában is találunk pihenő- és bivakhelyeket. Ha megyünk tovább, akkor a turista jelzésekkel együtt haladva hamarosan elérünk egy aszfaltos útra. Bár lejtmenet kezdődik, azért vigyázzunk, előfordulnak rajta nagy kátyúk! A Pap-réti tó mellett elhaladva hamarosan az 1127-es útra érünk, amin balra fordulunk és a Bikol-patak völgyében tekerünk tovább. 3,5 kilométer múlva erről jobbra letérve élvezetes, murvás útra érünk.

Mielőtt megérkeznénk a következő pecsételő pontot rejtő arborétumhoz, érdemes a táblák által is jelölt Gombáspusztai majornál megállni, és a távoli hegyekig futó kilátást megcsodálni. A Neszmélyi Arborétum fakapuját kinyitva mintha egy másik világba kerülnénk, két gyönyörű cédrus sor között gurulhatunk el a kísérleti erdőig, majd hatalmas fenyők tövében állhatunk meg pihenni.

Az utat folytatva, a hatalmas gerecsei tölgyek mellett elhaladva végül löszfalak között érünk be Dunaszentmiklósra, ahol a kocsma kivételével csak a temetőben kapunk vizet. Ha szükséges, ezeken a helyeken próbálkozzunk. A templomot elhagyva, a pincesor mellett meredeken kapaszkodunk fel a kilátóig, ahonnan lenézhetünk a rendezett szőlőültetvényekre és a Gerecse északi oldalára.

Ezután irány a Kőpite-hegy! Földes, köves úton érjük el az elágazást, ahol balra kanyarodva elég technikás terepen érjük el a pecsételőpontot. A rövid küzdelemért csodálatos kilátás a jutalmunk. Érdemes a pihenőhelyet körbevevő kőkaréjon végigsétálni (SPD-ben csak óvatosan!), és minden irányban kikukkantani. Ha elteltünk a látvánnyal, vagy esetleg itt is éjszakáztunk, akkor amikor eljött az idő, óvatosan ereszkedjünk vissza az elágazásig, majd balra fordulva folytassuk utunkat. A Kóbor-Jenő emlékoszlopnál balra fordulunk, és egy izgalmas, változatos erdei úton ereszkedünk le az 1129-es úthoz. Az utat keresztezve hamarosan megérkezünk az Által-éri híd pecsételőhelyhez, a szakasz végpontjához.