Mór-Zirc

A móri Szent István térnél kezdjük a szakaszt és a pecsételést. Keresztezve a Bajcsy-Zsilinszky utcát a Táncsics Mihály utcáról szinte rögtön be is térhetünk a Lamberg-kastélyhoz és annak Pávás parkjához. A madárhangok, az árnyas kert a tóval, a különleges szobrok és az időszaki fotókiállítások megérnek egy látogatást. Az utat folytatva a Millecentenáriumi park után már kerékpárút vezet ki a településről, balra a távolban feltűnik Csókakő vára és a rendezett szőlőültetvények sorai. A forgalmas 81-es út keresztezése után a kerékpárút Bodajk határáig visz. A főútról közvetlenül az élelmiszerbolt után kell balra fordulnunk, ha pihennénk egyet az apró tó mellett az árnyas platánfák tövében. 

Folytatva az utat talán nem meglepő, hogy a Kálvária utcában mászás kezdődik. A domb mellett felkapaszkodunk a Kesellő-hegyre, aminek szoborparkja bár nem a legkoherensebb műalkotás-gyűjtemény, ami elképzelhető, de legalább ingyenesen látogatható és a furcsasága magával ragadó. Innen két lehetőségünk van: ha a kijelölt útvonalon maradunk, a kőfejtő után balra tartunk a legelők és szántók irányába. Ha azonban a Károlyi-kilátót is megnéznénk, akkor jobbra kell tartani az erdő mentén. A zárt kapu mellett egy apró létrán kell átmászni (fejre vigyázni!), innen pedig táblák jelzik a kilátóhoz vezető utat. A panoráma megéri a kitérőt: a környező erdők és a távolban elterülő Fehérvárcsurgói-víztározó látványa lenyűgöző.

Fehérvárcsurgóra a Kertekalja üdülőtelepen át érkezünk. A Károlyi-kastély kertjében érdemes szétnézni, nem véletlenül lett természetvédelmi területnek nyilvánítva az ősfás park és arborétum. A kastélyt elhagyva meglátjuk a víztározót. Az útvonalon maradva hamar kiérünk a partjára, pecsételni az ifjúsági parknál tudunk. 

Ahogy távolodunk a településtől, a tó egyre szebb arcát mutatja. Az apró hétvégi házak kertjeiben munka, a horgászszékekben pihenés zajlik. Rövidesen azonban balra fordulva elhagyjuk a partot, és rátérünk a 8212-es útra. Az út, majd később a Gúttamási után következő 8203-as szakasz bár közepes minőségű, cserébe csendes, általában alig jár rajta autó. Isztimérbe érve a buszfordulónál balra kanyarodunk a Petőfi utcára, amely rövidesen véget ér, így ismét terepen haladunk tovább. A szántóföldek mellett még előfordulhat sár, ha a munkagépek kijárják az utat, de néhány kilométer után elkezdődik az igazi bakonybéli kalandozás. Hosszan tekergő, kiváló minőségű murvás utakon járunk innentől tulajdonképpen a szakasz végéig.

A hátralévő látványosságok közül a Nagy-Magyarország Park az egyetlen, amiért komolyabb kitérőt kell tennünk. Függetlenül attól, milyen érzelmeket váltanak ki belőlünk a történelmi témák, ez a hely garantáltan olyan élményt nyújt, amilyet ritkán lát az ember.  Visszatérve az útvonalra több pihenőt is találunk. A tavasszal medvehagyma és hóvirág pázsit alá bújó Csikling vár például egy olyan tünemény, amit minél közelebbről nézünk, annál kevésbé látszik várnak.

Az eddigi döngölt kavicsos utat Csőszpusztánál töri meg egy rövid szakasznyi makadámút, de az elágazásnál jobbra fordulva hamar visszatérünk a jól megszokott murvára, és hosszú ereszkedés következik. Jobb ellenállni a kísértésnek és a lendületet visszafogni, mert a szűk, kavicsos kanyarok könnyen meglepetést okozhatnak. A Széchenyi Zsigmond-kilátónál nem csak a pecsételés miatt érdemes megállni, hanem a kilátás miatt is, bár fönt szinte mindig szél van – nem hiába néz maga is szélerőművekre.

Ha igazán idilli táborhelyre vágyunk, akkor a Vadalmás-forrás tövében lévő pihenőnél aligha találunk jobbat. Csörgedező patak, fedett beállók, padok, tűzrakó, kis fahíd és a körülölelő természet biztosítja az igazi bakonybéli idillt. Igaz, az útvonal jóval magasabban halad itt, mint a patak, ezért kis kihívást jelent lemászni, de ennyit érdemes bevállalni már csak a Római-fürdő vízesése miatt is. Ha a Vadalmásnál épp nincs hely, kicsit feljebb, az Erdei munkások emlékoszlopánál ugyanilyen ideálisak a körülmények, viszont abból az irányból általában nagyobb a turistaforgalom, ezért előfordulhat, hogy kevésbé lesz intim a pihenés.

Az utat Bakonynána felé folytatjuk. Ahogy az aszfaltúton beérünk a településre, az útvonal rögtön ki is vezet belőle, ezért az elágazásban érdemes végiggondolni, szükségünk van-e valamire, amit itt még be tudunk szerezni. A község apró, de hangulatos, ahogy a presszója és autentikus kisboltjai is azok. Olaszfalu felé fordulva vár ránk a szakasz utolsó emelkedője. Ezt leküzdve szép kilátás nyílik Nyugat felé, este pedig a lemenő nap fénye rózsaszínre fürdeti a távoli templomtornyokat. 

A túra végéhez közeledve a Köztársaság utcán érkezünk meg Zircre. Ha van még időnk – például a vonatra várva – érdemes meglátogatni a Ciszterci apátságot és a közel 20 hektáros arborétumot.