Hullámvasút a vasi a dombokon át: ezen a szakaszon garantáltan nem a monotóniát kell leküzdeni. Minden kanyar új tájat mutat – a fenyvesek, szőlősorok, kékes fehér dózerutak között lelassul az idő, sőt, elindul visszafelé. A környéken több száz éves tradíciója van a szőlőművelésnek, már az 1700-as évektől megtalálhatóak itt a hagyományos építésű zsúpfedeles présházak, a Hegypásztor Pincéknél ezek között lehet bolyongani. Aki nem a történelem, hanem a flóra és a fauna szerelmese, az örülni fog, hogy a szakasz a szokásosnál rövidebb, így marad idő bolyongani a Jeli Arborétumban is.
A pecsételőpontokat útközben is nyomon követheted a Horizont alkalmazásban. Amikor elérsz egy ponthoz, fotózd le az alkalmazásban és gyűjtsd a pecséteket!
Ezek itt már a vasi havasok, azaz a hamisítatlan Vasi-Hegyhát! A Zalabér-Batyk vasútállomásról indulva, ha kulacstöltésre van szükségünk, akkor a Kossuth Lajos utca – Fő út kereszteződés felé tartsunk. A települést a zöld turista jelzéssel együtt hagyjuk el, amit a kerítések mellett szaladó kutyák is helyeselnek. Zalavégre a temető(domb) felől érkezünk. Mikosszéplak előtt a távolban a Mikosd-kastély hatalmas szellemépülete kísért, jobb, ha a navigációnkra koncentrálunk.
Bérbaltavárra észak-kelet felől érkezünk, az első pecsételőpont és egyben frissítési lehetőség a váratlanul nagy forgalmat bonyolító Nelli boltja. Nem csoda a látogatószám, hiszen finom kávéval és kerékpárosokat kielégítő péksütemény- illetve snack-kínálattal, sőt, kényelmes terasszal is rendelkezik. Nem árt, ha feltöltjük a készleteinket, mert ezután hosszabb terepbiciklizés következik.
A településen belül dél felé haladva jobbra, majd ismét jobbra tartunk, és egy széles dózerútra térünk. Kinyílik a gyönyörű vasi táj, szőlőültetvények futnak a dombokon, ameddig a szem ellát, a fejünk fölött seregélyek köröznek. Egy kisebb kaptató leküzdése után óvatosan ereszkedve szántóföldek közé érünk, a talaj rövid szakaszon lazább, homokos lehet. De hamarosan jön az enyhet és árnyat adó erdő.
Olaszfa felé végig kacskaringós hullámvasúton megyünk, helyenként hangulatos fenyveseken át. A településre a Rákóczi Ferenc utcán érünk be, a központban (a kocsma mellett) pecsételünk. Ráfordulva a 7383-as útra egy darabig egyenesen haladunk, de Oszkóra beérve figyeljünk, könnyű eltéveszteni hol kell jobbra fordulni.
A következő földutas szakaszon előfordulhatnak traktornyomokban megálló sarak, pocsolyák, de leszállva mindegyiket ki lehet kerülni. Ahogy kiérünk a 7361-es útra, jobbra fordulunk és rögtön balra, tábla is jelöli a Hegypásztor Pincéket. A fonott- és vert falú, zsúpfedeles présházak a semmiből tűnnek fel, érdemes pecsételés után egy kicsit kóborolni közöttük vagy akár szállást foglalni itt. A házak között fölfelé haladva közvetlenül a kápolna után kell derékszögben jobbra fordulni, és úgy hagyni el a területet.
Innen örömbiciklizés következik egy széles dózerúton, a tölgy- és fenyőerdőkön át a Jeli Arborétumig. Arborétumok nem véletlenül ott teremnek, ahol, elképesztő errefelé a biodiverzitás. Amikor a terület nyitva van, nem szabad kihagyni egy kis tekeregést benne, mert bámulatosan szép.
A piros túraútvonallal együtt érünk ki a főútra, de figyelem, a lejtőn időben kell fékezni, bármennyire jól esik is a száguldás, a 7361-es út azért forgalmas. Jobbra fordulva rövid emelkedő következik, közepén vasúti átjáróval. Innen viszont nincs más hátra, mint beérni Vasvárra, és a Csónakázó-tónál pecsételéssel zárni a szakaszt.
