Sportos és spirituális utazás a dimbes-dombos zalai tájban. A Hévíz után következő apró településektől világvárosi hangulatra nem kell számítani, itt minden csendes, kedves, rendes. Viszont egyáltalán nem unalmas! Mocsárciprusok, melegvizű tó, vöröslő vérszilva fák és rejtélyes láp uralja a területet, így a táj magától ráhangolja az embert a nyugalomra. Ha ez még nem lenne elég, a zalaszántói sztúpa különleges atmoszférája garantáltan rátesz egy lapáttal az élményre.
A pecsételőpontokat útközben is nyomon követheted a Horizont alkalmazásban. Amikor elérsz egy ponthoz, fotózd le az alkalmazásban és gyűjtsd a pecséteket!
A keszthelyi mólónál búcsút intünk a végtelenbe futó Balaton látványának és elindulunk a belváros felé. A Festetics-kastély házirendje szerint a parkban a kerékpározás engedélyezett, már csak ezért is megér egy rövid kitérőt a gyönyörű kert és épületegyüttes, hiszen ritka, hogy nem biciklis cipőben kell a kavicsokon nyikorogva bejárni egy ilyen helyet.
A várost elhagyva miután kereszteztük a 71-es utat, egy mocsárciprusokkal övezett, minden évszakban különleges látványt nyújtó kerékpárúton érünk a Hévízi-tóhoz, amit jobbról kerül az útvonal. Jobban járunk, ha röviden a járdán gurulunk a zöld kerítés mellett, mert a főútról nincs felhajtó erre a szakaszra. Hévíz hangulatos belvárosát keresztezve Egregy felé fordulunk, amely egy császárkori település maradványait rejti.
Mire belegondolunk, hogy vajon milyen kincsek fölött biciklizünk, már kint is vagyunk a városból egy murvás úton. A dimbes-dombos zalai tájban egyetlen magányos tölgyfa terpeszkedik, a karmacsi izraelita temetőt őrzi – olyan fának tűnik, aminek saját személyisége van, köszönni is illik neki. Ha ez megvan, utunk a 7331-es főútba torkollik, amelyen balra kell fordulni.
Karmacs után következnek a Vindornya-falvak. Bár errefelé még vidra-tanösvény is található, a névnek semmi köze a kis vízi állathoz. Eredetére több magyarázat született: egyesek szerint a latin vinitor („szőlőmunkás”) szóból származik, utalva a vidék régi szőlőművelő múltjára. Mások úgy vélik, a kifejezés eredetileg tőzeges, lápos vidéket jelölt, és az egykor itt elterülő, jelentős kiterjedésű Vindornya-tóra utalhat, ami ma már csak berek.
Vindornyafokra a vérszilva fasoron keresztül gurulunk be, ami különösen tavasszal, virágzáskor nyújt páratlan látványt, de a legszürkébb napon is gyönyörű bíbort fest a tájba. Az egyutcás falu végén balra fordulva földúton haladunk, tőlünk jobbra a Keszthelyi-hegység látható, legészakibb csücskén a Rezi várral.
A vár nem adja könnyen magát, bármilyen irányból akarjuk is meghódítani, de annak, aki ráér, csodálatos panorámája miatt mégis érdemes bevenni. A soron következő pecsételőhely a Zalaszántói Béke Sztúpa. A Sztúpa Buddha szellemét, bölcsességét, minden élőlényhez fűződő együttérzését és szeretetét jelképezi. A 316 méter magas Világosvár hegyről néz a Balatonra, és Európa egyik legnagyobb sztúpája. Hogy a közelében járunk, meg fogjuk érezni a szuvenírboltok füstölőillatáról.
Ahogy sztúpától haladunk lefelé a nyaraló házak között, minden kanyarra figyelni kell, mert könnyen valakinek a telkén találjuk magunkat. Amivel nagyobb baj nincs, csak hogy vissza kell fordulni. Vindornyalakot elhagyva az út hamarosan jobbra fordul a szőlőhegy felé. Ez itt már tipikusan olyan része az útvonalnak, ahol sokan azt fogják gondolni, maguktól erre soha nem tévedtek volna. Vindornyaszőlős és Sénye után rövid ideig a főúton, aztán mellette halad a kerékpárút, ami bevisz Zalaszentgrótra. Itt található Magyarország egyik legrégebbi kőhídja, ha kitérőt teszünk miatta, ne felejtsünk el a tónál azért pecsételni.
A Zala folyó kétszeri keresztezése után a szakasz végpontja a Zalabér-Batyk vasútállomásnál található, amitől jobb, ha nem számítunk pályaudvari szolgáltatásokra. Ha nem megyünk tovább, a vonatot kényelmesebb az épülettel szemben lévő pihenőhelyen megvárni.
