Ez a szakasz olyan, mintha benézne egy nagy puha takaró alá és ott valami titkot fedezne fel. A portákat nem szegélyezi kerítés, errefelé átutazó idegen ritkán jár. A kerékpáros forgalom se itt lesz a legnagyobb, ezért érdemes feltöltött készletekkel érkezni, viszont a csend, a nyugalom, és az ámuldozás garantált. A Himfai-tó partján lévő menedékhelyek bekerülhetnének egy bivakkisokos luxus kategóriájába. Vasvártól az Őrségig minden métere egy kerékpáros katarzis.
A pecsételőpontokat útközben is nyomon követheted a Horizont alkalmazásban. Amikor elérsz egy ponthoz, fotózd le az alkalmazásban és gyűjtsd a pecséteket!
Ha valamilyen komolyabb bevásárlásra van szükségünk, azt érdemes még Vasváron elintézni, mert az útvonalon innentől Szentgotthárdig nagyobb települések már nem lesznek. Ha felkészültünk, akkor a Csónakázó-tavat a hátunk mögött hagyva egy csalogató fasoron keresztül indulunk a Szentkúti kápolnához, ahova a stációk között mászunk fel.
A kápolna és a kút körül különös hangulat lengedez. A helynek egészen biztosan van valamilyen titkos szelleme. Felkaptatva a dombra a kilátó mögött bukkanunk ki. Nem meglepő, hogy szép innen a kilátás a városra és a környező dombokra. Rövid kacskaringózás után a Vörösmarty Mihály utcán hagyjuk el a települést és egy dózerúton haladva suhanunk be az erdőbe.
Senkit ne tévesszen meg, hogy a Vaskapu pecsételőpont nem Vaskapu Parkerdő feliratnál, és az itt elterülő piknikező helyen van. Itt jobbra kell fordulni, majd még néhány száz métert továbbgurulni egészen a Vasvári Sáncig, ahol egy összetéveszthetetlen, hatalmas, fából ácsolt kapunál lehet pecsételni.
A kapun áthaladva egyenesen haladunk tovább, míg el nem érjük a 7441-es utat, ahonnan rövidesen jobbra kanyarodunk. Kispéterfa előtt, a temető után ismét jobbra fordulunk és belegurulunk a lankás tájba. A Szent Bertalan kápolna környéke a szakasz egyik ékköve. A szőlősorok közti nyaraló- és présházak kerítés nélkül engedik, hogy bepillantsunk a különleges, szépen gondozott kertekbe és életterekbe.
Ahogy az erdőből kibukkanva újra aszfalt útra érünk, ne lepődjünk meg, hogy ismét Vasvár tábla köszönt minket, csak egy hurkot tettünk. Nagymákfa zsákfalu, de nem véletlen van tele hangulatos kis vendégházzal, a környék és a település is gyönyörű. A falu hamar véget ér, de az utunk nem. Egy rövid, de meredek emelkedő után rögtön a következő pecsételőhelynél találjuk magunkat, a Döröskei-víztározónál.
A tavat megkerülve haladunk tovább a mesebeli tájban. Minden porta rendezett, a bokrok csinosan formára metszettek, a sövények ápoltak. Érződik már az Őrségi Nemzeti Park illata, pedig pár faluval még odébb van. A Nagymizdón a kis tó partján a padokon meg lehet pihenni egy szép szomorúfűz árnyékában.
Innen az alacsony forgalmú főúton gyorsan suhanunk, előbb Katafára, majd be Nádasdra a következő pecséthez. A Diófa Bisztróban a pecséten kívül kedves vendégszeretet, melegszendvics, pizza és flipper vár. Utunkat folytatva a kereszteződésben jobbra, majd hamarosan egy murvás útra balra fordulunk. Ez eleinte kicsit rázós, huplis a szántóföldek között, de az erdőben kisimul.
Halogyon után egy kanyarra már a Nemzeti Park területére érünk. Ezt a Himfai-tónál azonnal észre fogjuk venni, mert minden olyan, mint egy fényképalbum. A tavon hattyú úszik, a nád és a sás lassan lengedez, a tóparti bivakházak pedig annyira hangulatosak, hogy talán kedvünk is támad ideköltözni. Ha mégse tennénk így, akkor haladjunk tovább Csákánydoroszló irányába a Vízi Vándor Természetvédelmi Látogatóközpontig és ott egyet még pecsételjünk.
