Hamisítatlan bakonybéli táj, nyugodt, erdei utak, a hegyek között apró falvak: ezt kapjuk ettől a szakasztól. A lombhullató és tűlevelű erdők keveredése, a völgyek hűvös párája és a napsütötte legelők melege mind hozzájárulnak ahhoz a különleges mikroklímához, ami ezt a vidéket olyan egyedivé teszi. Zircről úgy jutunk el Bakonybélbe, hogy egy méter sem unalmas vagy monoton benne. Az útvonalon több a burkolt útszakasz, mint a terep, mégis igazi, természetközeli élményt ad.
A pecsételőpontokat útközben is nyomon követheted a Horizont alkalmazásban. Amikor elérsz egy ponthoz, fotózd le az alkalmazásban és gyűjtsd a pecséteket!
Bándi pihenőhely (fedett)
47.11657, 17.79316
Hajag th. Elágazás, javasolt bivakhely
47.17751, 17.76193
Laczkó-forrás pihenő- és bivakhely
47.093, 17.88137
Veszprémvölgyi Rendezvénytér
47.09797, 17.88545
Millenniumi Emlékpark
47.29464, 17.82716
Pintér-Hegyi Parkerdő
47.26607, 17.86219
Erdei pihenőhely a szentgáli tiszafásban
47.108226, 17.78858
No results found.
Ez aztán az igazi Bakony! A zirci vasútállomásról indulva pecsételés után keresztezzük a 82-es utat, majd egy kis hídon átkelünk a csörgedező Cuha-patakon. Balra egy darabig még kísér bennünket a Ciszterci Apátság tornya, de a jelöléseket követve lassan elhagyjuk a települést, és Borzavár felé vesszük az irányt. Hosszú, sík részekre ettől a szakasztól nem érdemes számítani – a táj folyamatos hullámzása igazi bakonyi hullámvasúttá teszi a túrát.
Borzaváron a temető után balra fordulunk, hogy a Millenniumi Emlékparkot elhagyva a táj egyre jobban kibontakozzon előttünk. A lombhullató erdők fái közé tűlevelű fajok keverednek, és a Bakony egyedi mikroklímája lassan kibontakozik. A mélyebb völgyek hűvös, párás levegője, a napsütötte hegyoldalak melege, és az erdők nyugalmat árasztó árnyéka mind hozzájárul ahhoz a különleges hangulathoz, amit ez a vidék nyújt. Nem véletlenül ilyen magas errefelé az egy négyzetkilométerre eső arborétumok száma.
Szépalmapuszta tökéletes hely egy kis pihenőre. Ha a lovakat meglátva a kereszteződésben balra fordulunk (teljesen, nem a fém kapu felé), könnyen rátalálunk az arborétumra. A birtokot gyönyörűen felújították – a gondosan ápolt kert, a legelők, és a tájba simuló épületek látványa önmagában is megér egy megállót, a belépés pedig ingyenes.
Tovább haladva a makadámút kavicsos, köves szakaszra vált. Ez a rész kissé rázósabb, de a karsztos talaj miatt legalább sármentes marad. Ménesjáráspusztánál balra fordulva hamarosan már teljesen elnyel bennünket az erdő csendje, és egy darabig ki sem enged.
Kisszépalmapuszta pecsételőpontig valamennyi szintemelkedést még le kell küzdenünk, onnantól viszont hosszú örömereszkedés következik. Barlangrajongóknak a Pörgöl-barlanghoz megéri egy kis kitérőt tenni, a leágazást a megszakított szalagkorláton matrica is jelöli.
Bakonybél egy igazi kis ékszerdoboz. Az Erzsébet-kilátóhoz valószínűleg az tud felmászni, aki jóerőben érzi magát. A Köveshegy utca felől, a rádiótorony irányából érdemes nekivágni – a másik irányból nehezebb a kaptató. A fentről nyíló kilátás viszont minden fáradságért kárpótolja a túrázót.
A szakasz végi pecsételőhelyet lehetetlen eltéveszteni: a Szent Mauríciusz Monostor a falu központjában áll. A vele szemben található vendéglátóhelyek ernyői alatt sok bringás szokott megpihenni, a folytatás előtt feltöltődni. Amennyiben azonban csendesebb helyre vágyunk, a Petőfi Sándor utca végén található Borostyán-kútnál jobb pihenőhelyet aligha találunk.
