Zirc-Veszprém

Ez aztán az igazi Bakony! A zirci vasútállomásról indulva pecsételés után keresztezzük a 82-es utat, majd egy kis hídon átkelünk a csörgedező Cuha-patakon. Balra egy darabig még kísér bennünket a Ciszterci Apátság tornya, de a jelöléseket követve lassan elhagyjuk a települést, és Borzavár felé vesszük az irányt. Hosszú, sík részekre ettől a szakasztól nem érdemes számítani – a táj folyamatos hullámzása igazi bakonyi hullámvasúttá teszi a túrát.

Borzaváron a temető után balra fordulunk, hogy a Millenniumi Emlékparkot elhagyva a táj egyre jobban kibontakozzon előttünk. A lombhullató erdők fái közé tűlevelű fajok keverednek, és a Bakony egyedi mikroklímája lassan kibontakozik. A mélyebb völgyek hűvös, párás levegője, a napsütötte hegyoldalak melege, és az erdők nyugalmat árasztó árnyéka mind hozzájárul ahhoz a különleges hangulathoz, amit ez a vidék nyújt. Nem véletlenül ilyen magas errefelé az egy négyzetkilométerre eső arborétumok száma.

Szépalmapuszta tökéletes hely egy kis pihenőre. Ha a lovakat meglátva a kereszteződésben balra fordulunk (teljesen, nem a fém kapu felé), könnyen rátalálunk az arborétumra. Tovább haladva a makadámút rázósabb murvás útra vált. Ménesjáráspusztánál balra fordulva hamarosan már teljesen elnyel bennünket az erdő csendje. Kisszépalmapuszta pecsételőpontig valamennyi szintemelkedést még le kell küzdenünk, onnantól viszont hosszú örömereszkedés következik.

Barlangrajongóknak a Pörgöl-barlanghoz megéri egy kis kitérőt tenni, a leágazást a megszakított szalagkorláton matrica is jelöli.

Bakonybél egy igazi kis ékszerdoboz. Az Erzsébet-kilátóhoz valószínűleg az tud felmászni, aki jóerőben érzi magát. A Köveshegy utca felől, a rádiótorony irányából érdemes nekivágni – a másik irányból nehezebb a kaptató. A fentről nyíló kilátás viszont minden fáradságért kárpótolja a túrázót.

A bakonybéli pecsételőhelyet lehetetlen eltéveszteni: a Szent Mauríciusz Monostor a falu központjában áll. A vele szemben található vendéglátóhelyek ernyői alatt sok bringás szokott megpihenni, a folytatás előtt feltöltődni. Amennyiben azonban csendesebb helyre vágyunk, a Petőfi Sándor utca végén található Borostyán-kútnál jobb pihenőhelyet aligha találunk.

A települést Észak felé elhagyva hamarosan egy jó minőségű murvás útra érünk. Pecsételni a Szénpajta-pihenőnél kell majd ismét, ami megálló és bivakhelynek is tökéletes. Csehbányán öt utcát hívnak Fő utcának, a maradék egy a Bakony utca, de az irányokon még így sem lehet összezavarodni, a sportpálya felől érkező Fő utcáról a kereszteződésben jobbra fordulva az emelkedő felé kell fordulni egy másik Fő utcán.

Újtelepre érve a harangláb mellett visz be az út balra, hogy hamarosan gyönyörű réteken kacskaringózzon keresztül, nagy eséllyel egy birkanyáj és a távoli Somló púpjának látványa között. Sajnos az ezt követő aszfaltos rész nem túl jó minőségű, sok rajta a kátyú, óvatosan kell rajta haladni.

Hogy elkerüljük a 8-as utat, közvetlenül előtte balra fordulunk. Az irányt a dombtetőn egy vadászles, majd két rádióátjátszó jelzi. Herenden aztán a Porcelán Manufaktúránál (tehát a központban) tudunk pecsételni. Bándon az Essegvárhoz felmászni a szorgalmi feladat, de megéri – közvetlenül a játszótér sarkánál balra fordulva a legkönnyebb elérni.

Márkón a völgyhíd alatt egy gyors pecsételés, majd a Séd patakot követve érünk be Veszprémbe. A város előtt a Laczkó forrásnál ideális bivak- illetve pihenőhely található, a szakasz utolsó pecsételő pontja pedig az Óváros térnél van.